Első rész: Rehearsal
Szemszög: Shin JangMin (Minnie, Miyako,
Miyo és a „pöttöm” ill. ehhez hasonló jelzők használata)
Minden
azon a napon kezdődött. Mikor az unokabátyámékhoz rohantam. Szó szerint. Bele
futottam és mind ketten elterültünk. Azóta se találom a telefonomat. És azóta
kísért ez a valami. Ez a furcsa érzés. Amitől, mintha cet nagyságú pillangók
repkednének a gyomromban, amitől úgy érzem, mindenki meghallja szívem
dobogását, olyan gyors és hangos. Beleremeg a térdem. A hangja –ó az a gyönyörű
reggeli, rekedt hangja; az illata –ha lehetséges lenne a saját ruháimba, a
bőrömbe itatnám az ő sajátos illatát; az érintése, a nézése, bőre puhasága.
Tökéletes. Pedig tökéletes nincsen. Ő még is az. Szinte már-már, természetfeletti
egy ember.
De ne
siessünk ennyire. Mindent el akarok mondani nektek. Hogy miért, mikor, hol,
hogyan pillantottuk meg egymást. A legeslegelején kezdem:
Késő
őszi napra virradtunk. Vagyis. Csak a többiek; a korán kelők. Közülük is csak
négyen. Én és a maknae nagyon-nagyon -hangsúlyozom-, nagyon szeretünk aludni.
Aludni és enni. Evés. Hmm… a táncon kívül ez a második hobbim. Na, szóval, csak
a többiek. Én még nagyban húztam a szunyát, fel se fogtam milyen nap van, hogy mi
a nevem, olyan mélyen aludtam. Múlt időben. Mert valaki, valami jéghideg dolgot
zúdított a nyakamba.
- Szép jó reggelt, Shin kisasszony! –vigyorgott le rám a leader.
- Yaaah!! Mit képzelsz mi’csinálsz, ha?! Most csurom víz lett minden! – siránkoztam a plüssömet szorongatva miközben ide-oda csapkodtam.
- De kis édees~. Aigoo-yah, gyere ide! –pattant be hozzám, és kezdte az arcomat csipkedni, húzogatni, mint a nagymamák az unokáiknak. Áucs.
- Yaa, fe..jezd..be! –nyüszítettem szaggatottan, miközben próbáltam arcomat kiszabadítani Naa-umma karmai közül. –Hallod, engedj már el, éhen veszek. –néztem rá boci szemekkel.
- Mi ez a kiabálás gyerekek? –nyitottak be hirtelen a többiek is. Pontosabban Ji-Ah és Nami.
- Ó, nocsak a hétalvó felébredt. –vigyorgott rám Ji-Ah.
- Kuss legyen maknae! Nem tom’ kibeszél. –puffogtam, és a barackmasnis macimmal együtt elindultam kifelé a konyhába.
- Szép jó reggelt, Shin kisasszony! –vigyorgott le rám a leader.
- Yaaah!! Mit képzelsz mi’csinálsz, ha?! Most csurom víz lett minden! – siránkoztam a plüssömet szorongatva miközben ide-oda csapkodtam.
- De kis édees~. Aigoo-yah, gyere ide! –pattant be hozzám, és kezdte az arcomat csipkedni, húzogatni, mint a nagymamák az unokáiknak. Áucs.
- Yaa, fe..jezd..be! –nyüszítettem szaggatottan, miközben próbáltam arcomat kiszabadítani Naa-umma karmai közül. –Hallod, engedj már el, éhen veszek. –néztem rá boci szemekkel.
- Mi ez a kiabálás gyerekek? –nyitottak be hirtelen a többiek is. Pontosabban Ji-Ah és Nami.
- Ó, nocsak a hétalvó felébredt. –vigyorgott rám Ji-Ah.
- Kuss legyen maknae! Nem tom’ kibeszél. –puffogtam, és a barackmasnis macimmal együtt elindultam kifelé a konyhába.
Reggeli közben
Da-Hye és Eun-Ah emlékeztetett arra, hogy ma a reptérre kell mennünk.
- Wae? –mondtam teli szájjal. –Miért is kell oda menni? –néztem értetlen fejjel miközben a ramenem fele kilógott a számból.
- Aish, te szelektív agyú! –csapott egy picit a fejemre Naa-umma, amitől kis híján belefejeltem a tálamba. –Chanyeol! Megígérted Chanyeol-nak, hogy eléjük mész!
- Ou~, tényleeg. Hehe. –hoppá, teljesen kiment a fejemből. -De… Miért kaptam ezt most!? –álltam fel hirtelen.
- Csak, mert….
- Wae? –mondtam teli szájjal. –Miért is kell oda menni? –néztem értetlen fejjel miközben a ramenem fele kilógott a számból.
- Aish, te szelektív agyú! –csapott egy picit a fejemre Naa-umma, amitől kis híján belefejeltem a tálamba. –Chanyeol! Megígérted Chanyeol-nak, hogy eléjük mész!
- Ou~, tényleeg. Hehe. –hoppá, teljesen kiment a fejemből. -De… Miért kaptam ezt most!? –álltam fel hirtelen.
- Csak, mert….
Hát igen. Mindig kiszaladnak a
fejemből a fontos dolgok. Néha még a szülinapomat is elfelejtem. Khm…szóval így
kezdődött az a bizonyos nap.
